Nem vagyok nagy leveses, de egy pár éve elkezdtem krémleveseket csinálni, és nagyon megszerettem őket. Nyáron kifejezetten szeretem akár hidegen fogyasztani, mondjuk meleg pirítóssal! A recepthez a bazsalikomot ne sajnáljuk, én bele szoktam tenni a boltokban kapható cserepes verzióból egy egészet!

Hozzávalók:

- 1 kg brokkoli (kb)

- 1 csomag friss bazsalikom

- 2 krumpli

- 100 g vaj

- 2-3 dl tejszín (min. 20%-os)

- fehérbors

- szerecsendió

- só

- alaplé (esetleg víz)

Elkészítés:

1.) A krumplit meghámozzuk, felszeleteljük apró darabokra. A brokkolit ha friss, szétszedjük kézzel kissebb darabokra, ha fagyasztott akkor csak egyszerüen beleöntjük a krumplival együtt egy lábosba, ráöntjük az alaplevet és főzzük 30 percet.

2.) A megfőtt alapanyagokat összeturmixoljuk. Ezután hozzáadjuk a vajat, a tejszín, sót, fehérborsot, és egy kevés szerecsendiót, és néhány kevergetéssel felforraljuk és pár percig főzzük (amíg meg nem unjuk). Ezután elzáruk alatta a hőforrást, beletesszük a bazsalikomleveleket és összeturmixoljuk ismét.

Én pirítóst szoktam hozzá csinálni, de bármilyen péktermékkel vagy akár önmagában is finom.

Ezt a receptet a középiskolai tornatanárnőmtől kaptam a szerenádunk alkalmával, és sajnos már nem tudom, hogy pontosan melyik észak-európai nemzet mondhatja magáénak ezt a nagyon egyszerű és nagyon furcsa mértékegységekben megadott receptet, de biztos, hogy azok is imádni fogják, akik csak a nyuszikás viccből ismerik a répatortát.

Hozzávalók:

3 dl reszelt répa (finom lyukú reszelőn, ezt nem érdemes ellustulni)

2 dl liszt

2 dl cukor 

1 dl étolaj

2 tojás

1 kk. szódabikarbóna

1 teáskanál fahéj

A mázhoz:

15 dkg tejszínes krémsajt (Hajdúsági, Philadelphia, mascarpone)

5-10 dkg porcukor

5 dkg olvasztott vaj

1 ek. citromlé

10 dkg durvára tört dió, mandula vagy mogyoró 

1.) A répát meghámozzuk és lereszeljük, kb. 3 közepes répából lesz 3 deciliter répa. (Ez azt jelenti, hogy a lereszelt répa egy mérőpohárba téve és kicsit lenyomkodva eléri a 300 ml-t jelző csíkot.) 

2.) A mérőpohárban ezután mérjük ki a lisztet, a cukrot és az olajat, majd ezeket a lereszelt répával együtt öntsük egy nagyobb keverőtálba és adjuk hozzá a tojást, a szódabikarbónát és a fahéjat. 

3.) Ezután még ízlés szerint rakhatunk bele mazsolát, tört diót vagy egy narancs lereszelt héját. Az eredeti receptben nem szerepel, de nyugodtan lehet kísérletezni.

4.) A masszát ezután rakjuk egy kivajazott vagy sütőpapírral kibélelt kb.18 cm-es kapcsos tortaformába és süssük 180 fokos sütőben 40 percig, vagy amíg a tűpróbával már jónak ítéljük.

5.) Ez idő alatt keverjük össze a krémsajtos máz hozzávalóit, a porcukrot kisebb adagokban adjuk az olvasztott vajhoz és a citromléhez, majd keverjük hozzá a krémsajtot. Ezt érdemes rövid időre hűtőbe tenni, hogy jobban összeálljon.

6.) Ha a torta kihűlt, vegyük ki a formából, kenjük meg a krémsajtos mázzal és szórjuk rá durvára a tört diót, mandulát vagy mogyorót. 

Hozzávalók:

200 g magas kakaótartalmú étcsoki (mostanában átverős, ezért én csak 180 g-t használtam)

24 kocka adventi kalendárium tejcsoki (ennek hiányában 100 g tejcsoki)

4 dl 30%-os habtejszín

150 g Rama margarin (persze a vaj még jobb lenne)

3 tojás

180 g kristálycukor (vaníliarúddal együtt eltett)

150 g finomliszt (helyettesíthető darált dióval vagy mandulával)

1 kk. sütőpor

1 ek. narancslikőr (Cointreau)

1 nagy narancs reszelt héja

1.) Az első négy hozzávalót gőz felett egy nagyobb tálban felolvasztjuk. (Ehhez szükségünk van egy kisebb edényre, amibe éppen annyi víz kell, hogy az edényre tett tál alja, - amiben a hozzávalókat összekeverjük - ne érjen bele az edényben lévő vízbe.) Ne ijedjünk meg, ha kezdetben sehogy sem áll össze, ha a margarin és a csoki felolvadt, a tejszínnel együtt az egész összeáll egy sűrűn folyó masszává.

2.) Ekkor vegyük le a tálat az edényről és keverjük bele három egész tojást, a narancslikőrt és a reszelt narancshéjat.

3.) Egy másik tálban mérjük ki a lisztet, a sütőport és a cukrot, majd az az egészet keverjük a csokis-tejszínes masszához.

4.) A sütőt melegítsük elő 165 fokra, vajazzunk ki egy kb. 30x22 cm-es négyzet alakú sütőformát és tegyük a sütőbe kb. 25 perce, vagy amíg a közepe még remegős, de a tűpróbával már nem ragad rá a tészta.A sütési idő az egyik legfontosabb a brownie-nál, ezért ellenőrizzük a sütési idő fele után pár percenként. 

Régóta foglalkozunk hobbi szinten gasztronómiával, aminek az előnyeit eddig főleg a barátaink élvezhették. Sokat kísérletezünk az ételekkel, sokszor változtatunk az eredeti recepten, és sokszor ötlet szinten kreálunk (számunkra) új ételeket. Úgy döntöttünk, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal, ezért vágtunk bele ebbe a blogba. Persze az is előny hogy így mi sem felejtjük el a saját receptjeinket :) Nem állítjuk hogy az ételeink általánosan olcsók vagy gyorsan elkészíthetők lennének, a főzés a hobbink, ezért mindig az a cél hogy finom ételeket készítsünk el. Természetesen ez nem azt jelenti hogy egy recept elkészítése bonyolult vagy drága lenne, vannak egyszerű, olcsó, és mégis finom ételek. Egy kis fűszerezéssel sokkal jobbá lehet tenni az egyszerű, jól ismert fogásokat is, és pont ez az amire mindig törekszünk. Az alapanyagok amiket használunk, általában könnyen elérhetőek, ezért bárki el tudja készíteni a recepteket. Célunk hogy azok is  használni tudják az oldalt akiknek nincs nagy főzési tapasztalatuk, ezért igyekszünk olyan leírásokat adni hogy mindenki számára használható legyen a blog. Kellemes főzést és jó étvágyat kívánunk az ételekhez, és ne feledjétek; a főzés rock&roll! ;)

Annamari, Dávid, Laci

Garfield kedvenc ételét én is nagyon szeretem, de időbe telt amíg magamtól is megpróbáltam megcsinálni. A recept saját kreálmány (nem túl bonyolult), a nevet kicsit találomra adtam most neki, így mindenki számára világos hogy körülbelül mit fog kapni. Tulajdonképpen logikusabb lenne a "bolognese" helyett a "cukkinivel" jelző, de ez sokak számára megtévesztő lehet. Ennek oka az hogy a cukkini inkább csak az étel texturáját adja, puhább, lágyabb lesz tőle. Attól nem kell tartani hogy valami fura ízt kölcsönözne, az étel egy klasszikus oreganos-paradicsomos-sajtos olasz szentháromság!

Hozzávalók:

- 1 csomag (500 g) lasagne tészta

- 1 kg darált sertéshús

- 500 ml paszirozott paradicsom

- 1-2 cukkini

- 400-500 g sajt (lehet például nagylyukú, és lehet részben parmezán is)

- 0,5 l  tej

- 100 g vaj

- liszt

- 1-2 fej hagyma

- 2-3 gerezd fokhagyma

- friss bazsalikom

- oregano

- 1-2 babérlevél (elhagyható)

- szerecsendió

- só

- fekete bors

- olaj

Elkészítés:

1.) Felvágjuk a hagymát és kevés olajon egy kis sóval üvegesre pirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a darált húst, megborsozzuk, beledobjuk a kés pengéjével szétroppantott fokhagymát és addig sütjük gyakori kevergetés mellett amíg a hús aranybarnára nem pirul. Ekkor hozzáadjuk a paszirozott paradicsomot, oreganot, babérlevelet, sózzuk ízlés szerint és addig főzzük kevergetés mellett amíg az ízek össze nem főnek (kb 15 perc).

2.) Besamel mártás elkészítése: Egy kissebb tálban felolvasztjuk a vajat, hozzá adunk 2 evőkanál lisztet, elkeverjük és folyamatosan kevergetve elkezdjük lassan hozzá önteni a tejet. Közben szórunk bele egy kevés szerecsendiót. A mártásnak sűrűnek kell lennie, ha kel még lehet bele tenni egy kis lisztet.

3.) Egy négyzet alakú jénai aljára öntjük a besamel 1/3-át, szétkenjük és lerakjuk az első réteg tésztát. Ennek a tetejére öntjük a felét a paradicsomos szósznak. Ennek a tetejére jön a következő tésztaréteg, erre öntünk még 1/3 adag besamelt, szétkenjük a tésztán és mehet rá a maradék paradicsomos szósz. Felvágjuk kis szeletekre a cukkinit és annyit teszünk rá hogy elfedje a szószt. Erre még egy réteg tészta, annak a tetejére öntjük a maradék besamelt. A sajtot kis szeletekre vágjuk és befedjük vele a tésztát (ha van parmezán, akkor azt ráreszeljük).
Ezután a tálat betesszük a sütőbe, és addig sütjük amíg a tetején a sajt barnulni nem kezd.

4.) Ha kész, akkor tálalásnál friss bazsalikomleveleket szórunk rá (bőségesen).

Megjegyzés: Az arányok nem biztos hogy minden tálhoz megfelelőek, paradicsomszósz és a cukkini mennyiségét úgy adagoljuk hogy elférjen a tálban minden réteg.

Az eredeti "spagetti szénégető módra" tulajdonképpen egy tojásos tészta sajttal, ami szerintem nem egy nagy durranás, ezért érdemes kicsit továbbgondolni az eredeti receptet. A neten nagyon sok olyan recept kering amit ha megcsinál az ember, a végeredmény közelről sem hasonlít az elvárásainknak, nekem is sikerült régen egy ilyenbe belefutnom, és miután sikerült messze alulmúlnom az elvárásaimat, inkább utána néztem jobban, hogy hogy lehetne jól ezt az ételt elkészíteni. A carbonara elkészítésének titka amúgy az alapanyagok hozzáadásának sorrendjén múlik. A kisült zsiradékkal összekevert spagettire amikor ráöntjük a tojás sárgáját (tényleg ne tegyük bele a fehérjét) és rendesen összesütjük, ez az az íz és darabos textúra amit el kell érnünk, csak utána szabad a többit hozzávalót beletenni. Amúgy egy könnyen és gyorsan elkészíthető étel!

Hozzávalók:

- 1 csomag (500 g) spagetti tészta

- 30-40 dkg házi jelegű sonka vagy húsos szalonna

- 3-4 tojás

- 4dl tejszín (min. 20%-os)

- 30 dkg nagylyukú sajt

- oregano

- só

Elkészítés:

1.) A sonkát vagy húsos szalonnát kis darabokra vágjuk, a sajtot lereszeljük. A tésztát sós vízben megfőzzük (kb 7-8 perc az al dente), és ha kész, a tészta főzőlevéből félre teszünk legalább fél litert, és utána leszűrjük a tésztát, csap alatt átmossuk hogy ne ragadjon össze. Amíg a tészta fő, egy lábosban a darabolt sonkát vagy húsos szalonnát megpirítjuk, ha a tésztát leszűrük beleöntjük a lábosba és összeforgatjuk a kisült zsiradékkal.

2.) A tojásoknak a sárgáját különválasztjuk a fehérjétől, a sárgáját egy pohárban villával felverjük és ráöntjük a spagettire. A tésztát addig forgatjuk amíg a tojás meg nem sül, ilyenkor apró tojásdarabok látszanak a spagetti felületén.

3.) Ezután beleöntjük a tejszínt, összekeverjük, majd ha felforrósodott, több lépésben hozzáadjuk a sajtot és beleteszünk egy kevés oreganot. Gyakori keverés mellett összefőzzük, és közben folyamatosan annyi tésztalevet adunk hozzá hogy a szósz állaga krémes maradjon. Teszünk még bele sót ha szükséges és ha a a szósz homogén és krémes, kész az étel. Esetleg tálaláskor parmezánt is reszelhetünk rá.

Sokáig nem túl gyakran ehettem halászlevet, mert édesanyám nem igazán szereti, ezért soha nem csinált. Aztán idővel megtanultam magam csinálni, a saját ízlésem szerint. Sokan vitába szállhatnak a receptel, mert elég sok halat teszek az alaplébe, de bevallom én tulajdonképpen nem is nagyon eszem a halszeleteket, inkább a sűrű levet szeretem friss kenyérrel. Persze a két dolog nem zárja ki egymást, sőt a sűrű lé és a finom halszeletek csak jobbá teszik a levest. Nem akarok zsákbamacskát árulni, nem egy félórás (de még csak nemis 2 órás) folyamat amíg elkészül az étel, sőt, elég macerás is a paszírozós rész, de aki szereti a halászlevet, annak megéri! Elég sokan - még szegediek is - megdicsérték már a halászlevemet, szóval jó eséllyel ízleni fog a recept. Sőt, ezt még anyukám is meg szokta kóstolni!:)

Hozzávalók:

- 1 kg szálkamentes halszelet (pl harcsa), esetleg lehet még hozzá ikra, haltej, halbelsőség

- 2 kg vegyes hal, alapléhez (Minél többféle, annál jobb, tökéletesen megfelel halnyesedék is)

- 2-4 db paradicsom

- 1/4 kg (2-4 db) kápia vagy zöld erős (vagy akár TV) paprika

- 1 db krumpli

- 3-4 fej hagyma

- pirospaprika

- Só

- 6 db halászlékocka

- darált csípőspaprika

Elkészítés:

1.) A hagymát megpucoljuk, felvágjuk és beleöntjük a lábos aljába. Az alapléhez vett halat, paradicsomot, paprikát és krumplit kisebb darabokra vágjuk és beletesszük a lábosba. Felöntjük vízzel és kis lángon elkezdjük főzni. Néha keverjük meg, mert odaéghet. Ez a folyamat viszonylag sok időt vesz igénybe, akár 4-5 órát is kell főzni addig amíg minden alapanyag szétfő. Amikor a hal csontjáról a hús elkezd lemálani, nagy lángra tesszük és gyakori kevergetés mellett addig főzzük amíg a haldarabok teljesen szét nem főnek.

2.) Előveszünk egy másik lábost, egy tésztaszűrőt, egy merőkanalat és előkészítünk egy edényt amiből vizet tudunk önteni. Az alapléből 1-2 kanállal a szűrőbe merünk, majd elkezdjük körkörös mozgással átpréselni  a hal húsát. Ha szárazzá válik akkor egy tálba kiöntjük és ezt egész addig folytatjuk amíg el nem fogy az alaplevünk. Ha ezzel megvagyunk, a már lepaszírozott halat ismét a szűrőbe tesszük, vizet öntünk rá és megint addig paszirozzuk amíg a haltörmelék ki nem szárad, és ezt a teljes adaggal elvégezzük. Esetlegesen lehet egy 3. paszírozást is beiktatni, attól függ mennyi hallevünk van és elég sűrű e. Ha ezzel megvagyunk, még egyszer a teljes levet átszűrjük a tésztaszűrőn és lepaszírozzuk a merőkanállal, hogy véletlenül se maradjon szálka benne.

3.) Feltesszük főni az alaplevet, teszünk bele bőségesen pirospaprikát, beletesszük a halászlékockát. Ízlés szerint sózzuk és teszünk bele darált csípőspaprikát is.

4.) Ha készen vagyunk az alaplével, az enyhén lobogó halászlébe beletesszük a halszeleteket (és a belsőségeket). Ekkor már ne kavarjuk hanem a lábost mozgassuk meg néha. A hal nagyon gyorsan, pár perc alatt megfő (kb 5 perc), ha kiveszünk egy darabot és puhának találjuk, akkor kész is a halászlé.

Megjegyzés: A halászlé-kocka lehet hogy nem hangzik túlzottan igényes alapanyagnak, sokszor gondolkoztam hogy ezt el kéne hagyni, de úgy tudom hogy szegeden is sokan használják, akár halászléfőző versenyen is.

Mivel hobbiból főzögetünk és sokszor nem tudnánk megmondani grammra pontosan hogy miből mennyit használunk fel, ezért arra gondoltunk hogy csinálunk egy kis összeállítást néhány fűszerhez és alapanyaghoz útmutatókén azoknak akik esetleg kevésbé járatosak a főzésben.

ALAPANYAGOK:

Alaplé: Az alaplé tulajdonképpen húsleves... Minden sós étel amibe vizet teszünk, sokkal finomabb ha alaplével öntjük fel, vagy leveseknél legalább részben alaplé van benne. Műanyag flakonban, fagyasztva kiválóan eltárolható! Ha nincs alaplevünk, az is jó lehet ha leveskockából csinálunk, de erről vegyesek a vélemények.

Bazsalikom: Csak frisset szabad használni, a szárított verzió íze nem is hasonlít a frissre. Bővel lehet tenni belőle az ételbe, nyugodtan meg is lehet kóstolni a leveleket, finom önmagában is. Élelmiszerboltokban, zöldségeseknél mindig szokott lenni cserepes verzió, de a cserép nem azért van hogy sokáig tartogassuk otthon nyugodtan használjuk fel akár az egészet. A legjobb ha a főzés legvégén tesszük az ételbe, nem szabad főzni mert könnyen elpárolognak az illóolajok belőle. 

Bor: A közhiedelemmel ellentétben nem a rossz bort kell az ételbe tenni. Csak olyat használjunk, amit amúgy szívesen meg is innánk!

Borókabogyó: Jellegzetes ízű fűszer, óvatosan bánjunk vele.

Bors: Az őrölt fehér és a feketebors bár hasonlítanak, mégis más ízhatásuk van, esetlegesen lehet, de nem jó helyettesíteni az egyiket a másikkal. Az egész borsok közül a feketét és a zöld (vagy egyéb színű borsot) ne próbáljuk helyettesíteni, nem ugyan az az íz.

Halszósz: Dél-kelet ázsiai fűszer, és bár halból készül, nem kell aggódni, nem kölcsönöz halas ízt az ételnek. Aki evett mondjuk thai ételt, az érezhette is az ízhatását, és hát a pad thai sem hal ízű, pedig van benne halszósz. Viszont óvatosan bánjunk vele, legjobb ha evőkanállal mérjük ki az ételbe szánt adagot (általában 1 ek elég is).

Kakukkfű: Nagyon jó frissen és szárítva is, nem kell túl óvatosnak lenni vele, szórhatunk az ételbe bőven.

Koriander: Frissen a leveleit fogyasztjuk, szárítva a magjait egészben vagy őrölve. A friss és a szárított között nincs hasonlóság, tulajdonképpen két külön fűszernek számít.

Kurkuma: Nagyon jellegzetes illatú és ízű fűszer, amitől szinte mindenkinek az indiai ízek jutnak eszébe. Ha túl sokat teszünk belőle az étel keserű lesz.

Menta: Sok embernek furcsa lehet első hallásra a menta az ételben, de valójában nagyon passzol néhány alapanyaghoz! Nyugodtan ki lehet próbálni, egyáltalán nem lesz cukorka íze az ételnek tőle!

Oregano: Jó ha van friss, de lapvetően jó a szárított verzió is. Nem kell vele túlzottan óvatosnak lenni, bőven lehet szórni az ételbe belőle.

Rómaikömény: Jellegzetes, erőteljes ízű fűszer, óvatosan használjuk, kis mennyiségben finom, de ha túl sok van belőle az ételben akkor az nem igazán jó.

Rozmaring: Húsokhoz, krumplis ételekhez nagyon jó. frissen és szárítva is jól használható.

Só: Az étkezésre használt só nem más mint nátrium-klorid... Teljesen fölösleges drága verziókat venni, az is csak nátrium-klorid lesz. Nem minden esetben, mert például a drágán megvásárolható himalájai só az agyaggal szennyezett nátrium-klorid… Kivétel lehet egy-két sókristály-szerkezetében különleges só, ami például sütemény tetején más ízélményt adhat.

Szegfűszeg: Jellegzetes ízű fűszer, óvatosan bánjunk vele.

Szerecsendió: Krumplis, tojásos ételekhez jó, de óvatosan használd, könnyű túlszórni, és nem jó ha erősen kiérződik az étel ízéből.

Szójaszósz: Jellegzetes kelet-ázsiai fűszer, arra kell figyelni, hogy alapvetően sós, tehát ha ezt használjuk, ne tegyünk előtte sót az ételbe. Bőven lehet belőle önteni az ételbe.

Tárkony: Eltérőek a vélemények hogy hogy milyen formában jó felhasználni, szerintem (Laci) messze a legjobb az ecetes lében tárolt verzió. Ehhez nehéz hozzájutni, mert főleg Erdélyben használják így, de ha van ismerős aki szokott oda járni, érdemes hozatni vele.

Tejszín: a 20% alatti zsírtartalmú tejszín tulajdonképpen nem is tejszín. Könnyű elcsábulni a boltban az olcsóbb tejszínnek, de azok általában 10%-osak, és nem véletlenül olcsóbb... 20% alattit ne vegyünk.

Zöld kardamom: Nagyon különleges fűszer, ha először találkozol vele, lehet hogy olyan ízt tapasztalsz amit még azelőtt soha. Nyugodtan szét is rághatsz egy magot, nagyon finom. Az íz kipróbálására ajánlom hogy vízben forralj 5-10 szemet, azután tegyél bele feketeteát, ízleni fog!